Alternatív Orange-díjas regény fehér rabszolgákról fekete szigeten.Légy üdvözölve egy feje tetejére állt világban! Légy üdvözölve Doris világában! Aki egyik percben még nővéreivel bújócskázott a házuk mögött, a következőben zsákot húztak a fejére és egy rabszolgahajó fedélzetén találja magát, mely egy Új Világ felé viszi.
Mikor megérkezik a különös trópusi szigetre, Dorisnak szembesülnie kell azzal, hogy ő itt csupán egy ronda, disznóképű barbár, borsónyi aggyal, s életének egyetlen célja lehet csak: hogy kedvébe járjon gazdájának.
Az Evaristo elképzelte világban művelt afrikaiak vibráló kultúrájú és élénk gazdaságú világot építenek fel, melyben a barbár európaiakat dolgoztatják rabszolgaként. Ebben a zseniálisan megírt „mi lenne ha” világban éli meg izgalmas kalandjait a fehér Doris Scagglethorpe, aki, egy büszke angol káposztatermelő jobbágy lánya. Miután otthonából elrabolják a rabszolga-kereskedők, megtapasztalja a rabszolgatranszport minden embertelenségét és iszonyatát. A neve ettől fogva Omorenomwara, és egy távoli szigeten köteles fekete gazdája családját szolgálni. A regényben nyomon követhetjük küzdelmét a szabadulásáért.
Az elbeszélő előre-hátra ugrik az időben, szembeállítva a szabadulás felé vezető utat a szolgaságba vezetővel. Doris különlegesen művelt példány, a főnök tulajdonát képezi. Az ő szökésével kezdődik a könyv, s míg veszélyes útját követjük Anglia felé, elmeséli történetét. A mese Douglass, Beecher-Stowe regényeiből ismerős lehet, de így, a színeket felcserélve még a faji problámák iránt legérzéketlenebbek számára is hátborzongatóvá válik.
A regényírók gyakran játszanak el a „mi lenne ha” gondolatával. De csak keveseknek sikerül olyan szinten, ahogyan azt Bernardine Evaristo megírta megdöbbentő regényében, mely az emberi történelem egyik legrettenetesebb eseményét állítja feje tetejére. Evaristo költő, és a regény tele van játékos anakronizmussal, melyek sokszor kifejezetten 20. századi nyelven és érzelmeken alapulnak. Ebben a swifti szatírában, képzeletbeli ugrásaiban, csavarjaiban a humor és a szenvedés minden nehézség nélkül keveredik össze.
Abban, hogy az írók eljátszanak a történelemmel, semmi új nincsen, de ahogyan Bernardine Evaristo teljesen feje tetejére állítja a rabszolgaság históriáját az megbabonázza az embert. Evaristo elképzelt egy világot, és káprázatos nyelvi leleményekkel olyan mesét teremtett, mely éppoly szatirikus, mint amennyire megindító. Bámulatos regény, mely emlékeztet bennünket arra, hogy milyen a valódi irodalom.
A Bernardine Evaristo által elmesélt megdöbbentő, zavarba ejtő és gyönyörű történet évszázadokkal nyúlik vissza az időben, hogy megfricskázza a rabszolgakereskedelmet azzal, hogy az ófrikaiak ejtik foglyul az eruópaiakat és rabszolgának adják el őket Amarikába. Evaristo regénye erőteljes, elgondolkodtató figyelmeztetés, hogy az ördögi viselkedés bármely kultúrában teret kaphat, a biztonság csak illúzió, és a szabadság olyasmi, amit túl könnyen természetesnek veszünk. (A mű eredeti címe – Blonde Roots (Szőke Gyökerek) Alex Haley Gyökerek című regényére utal. A kiadó főként Boda András nyelvi remeklésekkel teli fordítása nyomán döntött e nyelvezetet tükröző, kifejező cím mellett.)
