Igaz történetem az Iskolaigazgatóról, az Ügyvédről, a Szeretőről, a Lordról, a Milliárdosról, a Rendezőről, a Színészről, Mr X-ről, a Szűzről… és az Igaziról…
Abban a reményben mentem férjhez 19 évesen az Iskolaigazgatóhoz, hogy majd vele közösen alakítjuk ki az életünket, de hamarosan kiderült, hogy munkaalkoholista, és csak azt akarja, hogy asszisztáljak az életéhez. Azt mondta, ha választania kellene az iskola és köztem, az iskolát választaná. Nem csoda, hogy mire betöltöttem a 22-t, nem akartam mást, csak elmenekülni a szigetről, ahol éltünk. A főnököm, az Ügyvéd a szeretőjévé tett. Yves St. Laurent-ruhákat vett nekem, Párizs legelőkelőbb helyeire vitt el, és az életelem megváltozott. Azt hittem szeretem, de ő a felszínes csillogásnál nem ajánlott többet. A viszonyunk nem tartott sokáig, mert a felesége rájött, hogy a férjének viszonya van velem. Titokban kompra szálltam, és átkeltem a kis közeli szigetről Franciaországba. Elváltam a férjemtől, és a következő két évben megismerkedtem a Szeretőmmel, aki nem bizonyult többnek egy szexmániás szépfiúnál; a Lorddal, aki kétszer annyi idős volt, mint én; és a Milliárdossal, a két lábon járó kimeríthetetlen bankszámlával, az én Cukros bácsimmal, aki a kutyáit jobban szerette, mint engem. Miután szakított velem, New Yorkba mentem, hogy diplomát szerezzek. Ezután ismertem a többi férfit…
A Rendező a filmjéhez akart. A Milliárdos a semmiért. A Lord azt akarta, hogy legyek az ő Ladyje. A Színész ki akart sajátítani. A Szűznek pedig csak arra kellettem, amit csak egyszer adhattam meg neki…
De kit akartam én? És hol találhatok rá?
Végül rá kellett jönnöm, hogy az igazi kapcsolat nő és férfi között az önbecsüléssel kezdődik. Ha túlságosan alkalmazkodom másokhoz, és elnyomom az egyéniségemet – ahogy eddig tettem –, akkor annak szakítás lesz a vége. Ezért diplomámmal a zsebemben hazatértem Angliába, abban a reményben, hogy megtalálom az Igazit…
Könyvespolc
