Az éjszaka uralma
"Egy pillanatra elfelejtett lélegezni.
Marcus az ágyában feküdt, érezte kemény testét maga mögött. Egyik karjával átölelte, és közel a melléhez a másikba kapaszkodott. Lélegzete a tarkóját csiklandozta, lehelete
meglebbentette a haját, ahogy ásított és közelebb húzódott.
- Marcus?
- Hm? - úgy hangzott, mintha már félig aludna.
- Mi folyik itt?
Amy még soha nem volt ennyire közel egy férfihez. Marcus mellkasának minden egyes négyzetcentimétere - betakarva valamilyen puha és vékony anyaggal - az ő hátához simult. A meztelen hátához. És ez... nagyon jó érzés volt.
Nem csoda, hogy tiltott volt számára ennyire közeli kapcsolatba kerülnie bárkivel."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése